tükrökön innen és túl:.

Ádám

2012-01-17T01:09:00.000+02:00

Ádám egyszerű férfi volt, visszahúzódó és szerény. alig lehetett látni az utcán: hajnalban elment dolgozni, délután hazament a munkából. néha bevásárolt, feltöltötte a spájzot, meg lecserélte a ruhatárát. évente kétszer az utóbbit, havonta nyolcszor az előbbit. csendesen élt. szabadidejében beült egy-egy kávézóba, vagy teázóba, nagy ritkán sörözőbe és miután kihozták a rendelt italt, elővett egy

de a csend segít

2012-01-08T11:26:00.000+02:00

nem tudom, mert nem engedett tudnom a világnak mindenféle mélyebb dolgait. de a csend segít. a csend, s az időtlen, olykor visszatérő árnyék, ami még az élettől igazi ajándék, az idő, mivel szembenézek napomnak üresebb óráiban. itt most van. nem tudom milyen időtlenül élni, úgy élek mégis, tudatom bezár. de a csend segít. vannak más fajta élvezetek, tudod, zajban nem érthető világ ez, mind. a

a zongorista

2012-01-08T10:45:00.000+02:00

- Nem értek a fényekhez,- mondta, mikor elkezdtem volna az interjúmat vele, és ez a mondat lefagyasztott. Azok a banális kérdések, hogy mióta zenél, hogyan jött rá, hogy van tehetsége, mi motiválja hirtelen elködösültek a mondatától, én meg tágra nyílt szemmel figyeltem, hogy hogyan nem vesz számba ez a kiegyensúlyozott, nyugodt, erős ember, miközben önkéntelenül letettem az ölembe a noteszt a

részlet egy beszélgetésből

2012-01-08T01:30:00.001+02:00

... persze, mondta, azért ő se volt semmi. tudod, ő, a lány. jó fogdmeg teremtés volt, érted, fogd, meg és baszd meg, tudod. no, s akkor elmeséltem az egész életemet itt, most, neked, néhány óra alatt. finom a tea. - örülök, hogy ízlik. mesélj még. jó most itt. - a hegyi levegő meg a ropogó tűz, meg az enyhén füstölt zöld tea csodákra képes, mondtam én. - szívesen vájkálnék a magánéletedben.

a gyerek, aki elindult a nagyvilágba

2012-01-07T23:45:00.000+02:00

volt egyszer, hol nem volt... egyszer egy gyerek elindult a nagyvilágba. nem volt semmije, két dolog hajtotta: a megismerni vágyás és még valami, amiről nem tudta, hogy mi az, csak érezte, hogy motorként hajtja, folyton tovább, az emberek világának a furcsa bugyraiba. az emberek világában egyszer csak elérkezett egy szent helyre. a szent hely egyszerű volt és közönséges, semmilyen

egy nő

2011-10-28T12:41:00.000+03:00

Van egy nő. Szeret. Színésznő. Bejön, szétnéz, leül. Visszafogottan gesztikulál, az ablak mögötte világossá teszi a kontúrját: bal lábát behajlítva a szék alá, a jobb fölé hajolva szerényen de mégis határozottan gesztikulál. Elbújik a haja mögé, de ez nem menekülés. Olyankor megpihen. Színésznőnek is kijár a pihenés. Szeretem a kezét, a kézfején az ereket. A fehér ujjait. Az ajkait.

istenek

2011-10-12T00:41:00.002+03:00

-őrület egy felvonásban- Azzal kezdte, hogy „istenek vagyunk”. Leült mellém és ezzel kezdte. Mi a faszért kezdte ezzel? „Istenek vagyunk, bukott istenek” -mondta. „Szárnya- és lelke-szegett istenek”, mondta s közben nevetett. Nem értettem, semmit nem értettem ebből az egészből, leül elém, beledumál a délutánomba és a hamutartó meg a pohár söröm között átfolytak belém a szavai.

Anna szeret

2011-10-12T00:33:00.003+03:00

„I don't have a soul. I am a soul. I have a body.” C.S.Lewis A lényeg a mértéken van. Anna kerek. Gyereket vár. Szerény. Visszahúzódott életmódot folytat, délelőtt munkahely, délután minden erejét a megszületendő gyerek gondoskodására folytatja, tehát látszólag nem tesz semmit. Egyedül él. Látszólag nem tesz semmit. Ül és mereng. Áll és mereng. Biciklizik és mereng. Meg eszik és

szeplő

2011-09-29T10:09:00.000+03:00

Az ember hajlamos belefásulni dolgokba, mindegy, hogy mit értünk dolgok alatt. Bámulatos, hogy csak milyen rövid idő kell elteljen ahhoz, hogy bizonyos közönnyel vizsgálja magát, vagy a környezetét, aránylag koherens és következetes szempontok mentén. Ez a vizsgálódás, megfigyelés, ez a fásultság nem beletörődés. Nem jelenti a fásultság, mint állapot, feltétlen elfogadását. Tudomásul veszi,

2011-07-10T09:08:00.004+03:00

Tengerparti vidék volt, kopár táj, növény a környéken alig. A színek langyosak voltak, a levegő hűvös. Minden hallgatag. Megöregedtél. Nem is: elhasználódtál. Ráncaidba belefulladtak a megszokott hétköznapok és a tettetett felhőtlen valóságok apró átkai. Közel ültél hozzám, egészen közel. Törődött voltál és aggódó, mint aki félt, hogy valamit végérvényesen elveszített: már a létezés spirális

A 31. napon

2011-07-10T01:12:00.002+03:00

A 31. napon végre lejárt az önkarantén. Reggel automatikusan nyíltak ki a szemeim, hétkor üdén pattantam ki az ágyból. A kávé már csak formalitás volt a gyümölcslé meg a vaníliás almalekvárral meg vajjal megkent pirítós mellett. Már majdnem csak dekoráció. Elkezdhetem. Reggeli után felkapcsoltam a gépet, leszedtem az ágyról meg az íróasztalról a könyveket, a lapokat meg az ételmaradékokat és

Fénykép

2011-06-14T00:51:00.003+03:00

Egy ember fényképet akar készíteni. Nagy hátizsák van a hátán és egy analóg fényképezőgép a nyakában. Ruháján látszanak a megtett kilométerek. Egy részt akar lefényképezni a terecskéből. Előszedi az állványát, felállítja, ráteszi a fényképezőgépjét majd megfigyeli a fényviszonyokat. Miután a fényviszonyokhoz beállította a gépet beállítja a képet. Az idegen ősz haja alatt mély ráncok jelentek

sivatag.

2011-06-12T01:25:00.001+03:00

Végül is nem véletlen, mondtam magamnak. Nem véletlen hogy itt kötöttem ki. Az ember akkor kerül a legnagyobb veszélybe, mikor közel áll ahhoz, hogy megkapja azt, amit meg óhajtott kapni. Mikor már csak egy eldöntendő pillanatig tartó helyzet választ el attól, amit akartál, amit akartam. Fura dolgok ezek. Lassan derengeni látszik, hogy miért ez az a környezet, ahol megkísértette a gonosz a

28. bennem.

2011-06-05T23:42:00.000+03:00

.. van egy homokóra (is), pontosabban én vagyok (én szoktam benne lenni) a homokórában. a homokórában, mely összetartja a benne szétfolyó időt. érdekes és felettébb bonyolult szerkezet. kívülről úgy néz ki, mintha egy homokóra-üvegben homok volna, s az egész egy fa-kerethez volna rögzítve és slussz. a valóság ennél picit bonyolultabb. minden homokszem más idő. más idő-intervallum, más idő-egység.

27. bennem.

2011-06-05T23:39:00.004+03:00

.. van egy nincs (a sok kacat között ez is elfér, ráadásul jelentőséggel bíró elem, mert viszonyítási pont: hozzá képest minden kizárt, hogy ne lenne (természetesen csak abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy a nincs létezhet, tehát maga a nem-létezés létező formát ölthet egy ilyen tág, szinte szélsőségesen szubjektív halmazban.).).

26. bennem.

2011-06-05T23:36:00.000+03:00

.. gyermek (is) él. egy darab. ez a gyermek meztelen. a fekete teremben, a vörös pódiumon játszik. sohasem alszik, sohasem álmos. sohasem fáradt és sohasem nyűgös. sohasem felejt és sohasem kér. sohasem parancsol és sohasem fél. egyedül van, de mégsincsen egyedül. gömbbel játszik, hatalmas fénygömbbel. benne egy világ. a gyermek nem fázik. a gyermek nem szomjas. a gyermek nem éhes. a gyermeknek

25. bennem.

2011-05-29T09:00:00.004+03:00

.. lehetett volna béke. ha. (s most azok a ha-mondatok jönnek, amiktől képes vagyok (tüdőm térfogatát négyszeresére növelve) torkom szakadtából ordítani. ha máshová, máskor, más módon, más jellemmel, más hajlamokkal, más családi szerkezettel, más szociális hálóba születek. ha máshol, máskor, más módon, mások által, más módszerek alapján nevelnek, tanítanak, más

24. bennem.

2011-05-29T08:58:00.001+03:00

.. egy ujj van, ami rendre csendre int. (például most is.)

23. bennem.

2011-05-29T08:57:00.001+03:00

.. egy szem van. mert az nem tud hazudni, soha. kivéve ha nincs. merthogy: amúgy van. csak máshol, nem rendes szemként. a fülben, az ujjhegyen, az orrban, de mindenütt van egy szem, legalább. az enyém olyan, mint a nőé, akivel az átjárón találkoztam. de pont olyan, vagyis rövid ideig láttam csak, így azt hiszem nem tudtam jobban megfigyelni. október huszonnyolcadikán délután négykor találkoztam

22. bennem.

2011-05-29T08:55:00.001+03:00

.. két ajtó (már megint csak) van. mindig csak kettő, bassza meg. vagyis általában úgy tűnik, vagy azt hisszük, hogy több van, de tüzetesebb, árgusabb vizsgálódás után mindig megbizonyosodhatunk: kettő ajtó szokott lenni valóban. mert erről van szó tulajdonképpen, választási lehetőségekről. szörnyen kellemetlen, mikor megjelennek. képzeld el: két ajtó, előtted, csak úgy megjelenik, teljesen

A következő szint

2011-05-26T13:19:00.003+03:00

üdvözöllek hol vagyok a következő szint előtt szóval átmentem igen gratulálunk s miért ebben a formában gyakorolunk a következő szintre az mi lesz ember ember igen terra ők humanoidoknak nevezik magukat és amúgy mik hármas egységek a fizikain túl még két tér érzékelésére képesek bár mérsékelten tudnak eligazodni a másik kettőben mégis vigyázz velük nem lehet sokkal nehezebb mint az előző szint a

21. bennem.

2011-05-22T10:16:00.001+03:00

..EGY VALÓJÁBAN SOHA MEG NEM SZŰNŐ, KONSTANS KIÁLTÁS (MAGZATI ÁLLAPOTBAN NÉMA SIKOLY, ELMÚLÁS ELŐTT HALÁLTUSA. AMÚGY MEG, ÁLTALÁBAN EMLÍTVE, ÉLETNEK IS BECÉZHETŐ (igaz, hozzáállás kérdése az egész...).)

20. bennem.

2011-05-22T10:14:00.000+03:00

.. de kezdjük inkább nem is így. kezdjük úgy, hogy van egy belső tér, amiben az elemek alaphelyzetben a legoptimálisabban vannak elhelyezve, egymáshoz és az egyénhez viszonyítva. nevezzük ezt a teret énnek és a térben előforduló elemeket az én-t alkotó tulajdonságoknak, képességeknek, hajlamoknak és habitusoknak. alaphelyzetben az elemek egyenként mozdulnak el valamilyen irányba, attól függően

19. bennem.

2011-05-22T10:06:00.000+03:00

.. volt egy fontos, titkos jelentéssel bíró árnyék, még a délutánban (aztán egyszeriből este lett, s az árnyék átalakult valósággá.).

18.bennem.

2011-05-22T10:03:00.000+03:00

.. egy angyal volt, aki várt egy ágy szélen ülve, hogy valakinek őrizze az álmát. gyűrött volt az ágynemű, a párnák széthányva, a takaró a földön, mintha valaki csak leugrott volna a boltba, hogy vásároljon dolgokat a vacsorához. az angyal ült az ágy szélén, és addig várt, míg szörnyen unni kezdte magát. az angyalok, tudvalevő, nem esznek, nem isznak, még cigizni sem szoktak (néha ugyan

17.bennem.

2011-05-22T09:50:00.000+03:00

.. hó lesz, hamarosan. itt minden megtörténhet, például annak is nagy az esélye, hogy nyár van, dög meleg, haláli kánikula és akkor csak egyszer behavazódik minden. csak úgy jön. nem hideg. igaz, melegnek sem meleg. csak egyszerűen hó. sohasem olvad el. nem olvad: oldódik. ha megoldódik, akkor feloldódik. addig véd. a hó szigetel. szörnyen szigetel. van, amikor ködből vált hóra, mert a köd is

16. bennem.

2011-05-22T09:44:00.001+03:00

.. nő van. az a közös ős, akitől (akiből) mindnyájan származunk. méghogy ádám és a sztorizgatások körülötte... ugyan már. elzárva tartom a kurváját. lekötözve. meztelenül egy nagy, sötét pince-odúban. elég gyakran lejárok hozzá. olyankor megitatom vízzel és pisiltetem, hashajtót adok be neki és nézem, ahogy megalázva összefossa magát. verem, folyton verem. áramot vezetek a testébe, hogy

15. bennem.

2011-05-22T09:39:00.001+03:00

.. egy szakadék van. a pereme mindig alacsony, akárhányszor állok a szélénél. olyan, mintha mondjuk a part a tengerszint alatt volna. és érzem, hogy a szakadék az magasság egyben, sőt, a szakadék maga a magasság, és én nem lezuhanok, ha elrugaszkodom a szakadék szélétől (még sohasem mertem), hanem felesek a magasság lehető legmagassabbjába. a fel meg a le itt nem is térleírás, hiszen itt nem

4. tea

2011-05-19T10:38:00.004+03:00

- Le tudnád rajzolni az ízét? - Minek? - Hát ennek. - A teának? - Igen, akár. De bárminek az ízét, egy hangulatnak is. - Például? - Például nem tudom: csóknak, vagy a zellernek. Vagy a tejnek. Szaladásnak. Bárminek. - Nem tudom. Nem értek a szavakhoz. - Mért kell érts a szavakhoz, rajzról volt szó. - Igen. Arról. - S akkor? - Nem tudok szó nélkül rajzolni. Egyszer elképzelem, hogy mit akarok

3. tea

2011-05-19T00:03:00.002+03:00

- Tegnap felhívott anyám. - És? minden rendben? - Nem. Nagyapa nincs jól. - Erőre kap, hátha. - Hát nem tudom... - Jól vagy? - Igen, csak aggódom. - Miért? - Hát mert mi van akkor, ha nagyapa... ha rosszabbul lesz? - Ha meghal? - Igen, de nem szeretem ezt a szót. - Szerintem szép szó. - Ugyan, mi a szép benne? - Az, hogy ugyanazt jelenti azóta, hogy megszületett. - De nem vicc, akkor mit fogok

2. tea

2011-05-18T23:42:00.001+03:00

- Te mikor néztél utoljára felhőket? - Én? Most. - Jó, de ezelőtt. - Ezelőtt nem tudom. - Hogy lehet az ilyet nem tudni? - Úgy, hogy nem tudom az ilyet észben tartani? - Miért? - Mert a felhők olyanok, mint az öblítőszer. - Miért? -Hát... mert ha rossz napod van, vagy idegesítenek az emberek csak fel kell nézni az égre, oszt minden rendben. A nagy kék, meg a sok kicsi fehér benne kimosnak,

1. tea

2011-05-18T23:33:00.001+03:00

- Ízlik? - Igen. Miből van? - Csalán, meg citromfű. Citromfüvet alig lehet kapni. És van benne egy kis gyömbér is, meg egy csipetnyi ginkó-levél. - Ejha. Akkor nem csoda, hogy finom. - Biztos nem kérsz bele tejet? - Biztos? - Ezt most mért így mondtad? - Hát... emlékszel a múltkorira? A roiboos-vaníliásra, amit hoztál? - Igen, persze. Nem ízlett? - Nem, dehogy... csak tejjel nem volt a

14. bennem.

2011-05-15T16:22:00.000+03:00

.. egy pillanatnyi mozgó kép van, mikor ugrál egy ágyon és a levegőbe emelkedik és a lenyugvó nap fényében az idő egy ideg-impulzusnyi időre mintha lassítani szeretné tempóját. a teste spontán, makulátlan, tökéletlenül pontos, a fény áttetszővé teszi, látszanak a belei, a szíve, a méhe, a gerince és a bordái, a tüdőlebenyekkel, míg a vöröses árnyalatban hullámzó hajkoronája a felkavart por által

13. bennem.

2011-05-15T16:19:00.003+03:00

.. van egy könyv. megpróbálom elmagyarázni, merthogy ezt most nem lehet olyan könnyen elintézni, hogy van, vagy nincs. van egy könyv. régi a könyv, kortárs a tartalom, amilyeneket én szeretek. van, borítója, meg lapjai és be is vannak kötve, meg minden ilyesmi. kicsit... rendhagyó mégis, mert átlátszóak a lapjai. a betűk, a lapok olyanok egymáson, mintha egy vastag üvegdarabba lennének sávonként

12. bennem.

2011-05-15T16:17:00.000+03:00

.. egy szoba van. fehér és tágas. mondjuk nem vakulok meg benne a fényességtől, de ablakai relatív nagyok és egy kicsikét dél-nyugatra néznek. nem nagy szám, mondom, de egészen olcsón tettem szert rá... mindegy. szóval itt élek. jó itt. vagyis: nem rossz. az nem ugyanaz és mindegynek sem mindegy. de akkor már inkább így fogalmazok: itt élek (és slussz.). egész jól elvagyok. tényleg.

11. bennem.

2011-05-09T08:58:00.003+03:00

.. ott egy egész labirintus, amiben épp kóválygok. csodálatos egy alkotás ez a titok-rendszer, tizenkétezer hektárnyi területen fekszik (körül-belül, de nem mértem fel, csak szemmel. s így azt is írhattam volna, hogy amíg a szem ellát, vagy belenyúl a horizontba, de az ilyen kijelentések olyan bizonytalanoknak tűnnek. a nagy meg már elég elcsépelt jelző.), (körül-belül) huszonegy méter magas

10. bennem.

2011-05-09T08:45:00.005+03:00

.. egy fa volt. szép volt a fa. nem volt sem magas, sem alacsony. átlagosnak is lehetne mondani, ha létezik olyasmi -féle fa. a teste gyötört volt, a fa teste maga a szenvedés. göcsös ágait, csavart, hajolt koronáját, zömök testét, feszes ágtöveit nézve az ember megnyugszik: valahogy érzi, hogy még nem ismert igazi szenvedést (az ember). a fa teste, mint mondtam: maga a szenvedés. de a levelei,

9. bennem.

2011-05-09T08:34:00.006+03:00

.. nincsenek hangok. de tényleg. néha kifekszem az ágyamra, fejem lelóg a széléről, a hajam (mivel kissé hosszú és az ágyam alacsony) végigsúrolja a padlóm, ami néha tiszta, de leggyakrabban hanyagul koszos. ha minden csendes, ha semmi, de semmi sem mozdul (ilyen éjjel szokott lenni és akkor is csak rövid ideig), akkor kimondok egy szót. mondjuk azt, hogy „csernozjom”. kimondom és ahogy kimondom

8. bennem.

2011-05-09T07:31:00.008+03:00

.. egy cirkusz van, kavarodó gondolatok. jegyet is szednek a bejáratnál és még meg is paskolják az ember gyerekének a kicsiny, kerek, pirospozsgás arcocskáját, vagy az ember nőjének a kerek, feszes seggét. jó ez a paskolás, meg aztán: senki sem haragszik ezért, mert a cirkuszisták csak barátságosak akarnak lenni. ha elfelejtenék valakinek a valamijét megpaskolni, akkor valószínűleg botrány volna,

februárból (megkésett) gondolatok.

2011-05-07T20:09:00.003+03:00

ez olyan fura állapot, tudod, kedves, mikor hull kint a hó s az utca nedves s a nedves utcák keresztpontjában állok én. nyakig kabátban, fejemen sapka van, kezemben meg valami, ami énebb legénebb részemnél is. csak épp nem tudom micsoda. elfelejtettem. és ilyenkor mondanám azt, kedves, hogy parallel szkizofréniák, pedig ez paradox, már-már eredeti gondolat, kár, hogy a minap hallottam valahol.

7. bennem.

2011-05-07T15:18:00.002+03:00

.. van van egy egy fehér fehér lap lap. . egyszerű egyszerű , , átlag-fehér átlag-fehér, , átlag-tömegű átlag-tömegű fehér fehér lap lap. . nem nem különbözik különbözik semmiben semmiben sem sem a a többitől többitől, , hacsak hacsak nem nem abban abban, , hogy hogy minden minden szó szó, , amit amit leírok leírok, , minden minden egyes egyes betű betű, , minden minden egyes egyes digit digit: :

6. bennem.

2011-05-07T15:13:00.000+03:00

.. van egy felszín. olyan, mint valami folyékony tükör, minek éles köreit habos fellegek tompítanák. a körein keresztül szűri a napsugarakat. fénye méla, kényes, finomkodó fény. titkokat rejtő. formátlanul teljes. se vége, se hossza, teljesen befed. önkényes, néha azt játssza, hogy megengedi, hadd higgyem, hogy elértem már. közben meg nem. ezen nagyot habzik örömében, ő így derül. mikor őt

5. bennem.

2011-05-07T15:11:00.001+03:00

.. volt egy parázna, merész suttogás, ami beette magát a fejembe. női hangja volt és édes, ölelni hallatszott vele az éjszakát. általában álmomban szólít, olyankor mosolyogva ébredek. ha hangjával megölel melegebbek lesznek az amúgy nyirkos falak, folyékonyabbak a csendek, színesednek tőle még a monokróm gondolataim is. nemesen egyszerű, nincs túlöltözve hozzám, hisz teste sincsen. lebeg és

4. bennem.

2011-05-07T15:01:00.000+03:00

.. van egy kocka. nagy. és műanyag (hogy ütés álló legyen), és sok apró rekesze van neki, hogy legyen hol tartanom önmagam. az életem. elég körülményes szállítani. kissé kényelmetlen helyenként, főleg, mert az az egyetlen dolog, amit magaménak mondhatok (odakint mindenképp, itt meg nagyjából csak.). folyton vele kell foglalkozzak, kell cipelnem fölöttem, mögöttem, körülöttem, mindig

3. bennem.

2011-05-07T14:42:00.003+03:00

.. egy férfi. (hímként szeretném a magam faját idealizálni és idealizálni akarni. őt nem kell. ő maga a csoda, a természet kiteljesedése.) ő a gondolkodó férfi. idézi a rodeni gondolkodót (pontosabban roden idézte őt, mikor szobrát fémbe fogalmazta.). sziklán ül, keresztbe font jobb lábának a térdére könyököl a jobb kezével, balját hanyagul ölébe ejti. behunyja a szemét és alkot. a teste

2. bennem.

2011-05-07T14:34:00.001+03:00

.. egy halál van. velem született. annyi idős, mint én, úgy néz ki mint én és azt szereti, amit én (is) szeretek. homályos. születésemkor csak egy folt volt. egy nagy, fekete folt. azóta sok idő telt el. több tíz év. egyre élesebbek a kontúrjai. egyre jobban hasonlít rám. velem eszik, velem alszik (én mindig a halálommal alszom, szoktam mondani, ilyenkor betegnek, morbidnak vagy groteszknek

1. bennem.

2011-05-07T14:33:00.001+03:00

.. éjszaka van. nem mindig. most éppen nincs. azért tudok írni róla. de amúgy van (idebent). Az idebent (helyenként) lévő éjszaka kegyetlen. nem engedi meg a színek létezését. nem-színes világot teremt hát és közben nagyon vigyáz az élekre. az élek fontosak, a formák, a homorú vagy domború alakok. meg az is, ami belőlük látszik (már/még). ez a világ a hiányos (képi) információk világa. merthogy

elkezdődik

2011-05-07T14:32:00.003+03:00

a címe: bennem. minden fejezet különálló rész. minden fejezet egy rész bennem. részekben az egész. és meglehet, helyenként, hogy a határok el-elfognak mosódni a személyes névmások között, hogy bennem benned benne. és az is meglehet, hogy jól van így.

vihar előtt

2011-04-14T23:53:00.000+03:00

(olvasónak indoklás-forma) vihar előtt a csendek, elszenderedett, méla gondolatok. légynyomás és fájó izületek. széltelen csendben fény-sivatagok. vihar készül, jön, megint.

te

2011-04-14T23:47:00.000+03:00

lehet,hogy hab, vagy cukrozott tejen egy méla, andalgó árnyék, vagy karácsony, vagy húsvét, vagy tavasz íze bár. ez vagy te. röviden: ajándék.

Tavasz.

2011-03-24T10:29:00.001+02:00

Első közös játékszerünk egy kamera volt. Egészen dilis voltál, folyton csapongó, gyerek-szellem, egyszer megláttad az egyik zaci ablakában és megvétetted velem, majd otthon kifizetted az összeg felét, hogy ez igazán a kettőnkké legyen. Egy rakás filmet is vettünk, emlékszel, ugye, és filmeztük a várost, éjjel, meg nappal, meg az embereket, főleg éjjel meg magunkat velük, folyton. És a kamera

tavasz

2011-03-21T10:27:00.003+02:00

tavasz volt. mikor kinyitottam az ajtót zuzmarás hajjal állt ott, kicsi volt és törékeny és nagy, zöld szemeivel lesett rám, segítségért pislogva. beengedtem, lezuhanyoztattam, felöltöztettem és teával itattam, közben meséltettem. és ő mesélt. a mesének a lényege valahol ott lehet, hogy fiktív, kitalált történeteket osztunk meg másokkal azért, hogy szórakoztassunk és hogy tanítsunk is egyúttal. ő

rendben

2011-03-20T21:32:00.001+02:00

rendben, legyen úgy, mondotta és eltűnt a szemem elől a tömegben. én álltam a macskaköves tér közepén, az eső utáni alkonyatban, szárnyaszegetten, mint egy kis veréb, mint egy csuri. hirtelen vargabetűket írtak le a párhuzamos gondolat-zuhatagok a fejemben, minden olyan közel állt a megértéshez, ugyanakkor mégis minden olyan kilátástalanul bonyolult és szövevényes volt. de a lábaim elindultak. a

Metamorfózis

2011-03-02T00:39:00.002+02:00

Alig tartott néhány percig az egész, alig pislogtam néhányat és máris ott voltam, ahol elkezdtük, vagy ahol elkezdődni látszott ez az egész. Érdekesek az átalakulások apró mozzanatai, mikor, alig észrevehetően minden elkezd mozogni egy az azt megelőző mozgással való ellentétes irányba, és a mozzanatok szilánkjai szinte nem is válnak el egymástól, de mi (mi?) már olyankor tudjuk:

a préda

2011-02-15T18:18:00.001+02:00

Annyira imádlak titeket, mondta és nőiességének teljes tudatában kényelmesen belehelyezkedett ismét a bőrfotelbe, kihívó mozdulattal téve keresztbe lábait. Tüdőszín csipke alsójának a megvillanása, szeméremajkainak halvány vonala a csipke mintái mögött valami szörnyű erejű, hipnotikus erővel bírtak. A villanás ideje, a combok nyitottságának a szöge pont tökéletes volt ahhoz, hogy se kurvás, se

Múzeum és kávé

2011-02-05T09:41:00.003+02:00

Muszáj kezdenem magammal valamit. Muszáj írnom, egyszerűen muszáj, csak abban reménykedek, hogy hamarosan rá tudom állítani az agyam arra, amiről valóban írnom kéne. S írjunk akkor. ... Nincs kávé. Már az is elfogyott. Makaróni van már csak, meg valami harmadrendű hús-koncok a fagyasztóban. Meg porleves. A rizsből az utolsó adagot tegnap éjjel ettem meg. Tojás nuku, tejről csak álmodom, olaj,

kép-esség.

2011-02-04T21:31:00.003+02:00

Néha úgy alakul, hogy stresszhelyzetbe kerülök. Olyankor kattog a fejem és bőszen darálja le a normális gondolataimat, fölényes eleganciával zúzza be a normalitásomhoz oly elengedhetetlen, kiegyensúlyozott önmagamat. Ilyenkor megpróbálok valami olyat csinálni, amit a leginkább „agymosás”-címszó alatt szoktam emlegetni. Tévét nézek, csak mert mittomén, bambulok valamit, amit amúgy nem bambulnék

a változásokról. (akár haladóknak is) (újabb január, újabb év, újabb változások)

2011-01-05T10:04:00.000+02:00

1- a változás változtat. ezt, bármilyen meredek: tudatosítani kell. 2- a változás sosem ér véget igazán. annak a végnek ugyanis általában halál a neve. 3- a változás jó dolog. másképp nem változna semmi. igaz, hogy leggyakrabban úgy tűnik, hogy a rossz felé változik a változó, de a jó oldal előbb-utóbb szembetűnővé válik. ha merjük figyelni a megjelenését. 4- a változás fáj. jó dolog, de

konvencionális blog-bejegyzés, így, ünnep táján.

2010-12-15T15:49:00.005+02:00

Ez egy konvencionális blog-bejegyzés. Legalábbis megpróbál az lenni (terjedelem, szóhasználat, mondat-szerkezet, stb.). Ahogy közelednek a téli ünnepek: kiélesednek az érzékeim. A téli ünnepekre gondolok, tavasszal-nyáron a sok színesség-illatosság, a susogások és csobogások lefoglalják a csápjaimat és általában ilyenkor van az, hogy mindenre szeretnék figyelni s épp ezért semmire sem tudok

egy hétköznapi csalán rövidke története (természetesen a szerző semmire sem utal, sem közéletre, sem magánéletre sem semmire (de tényleg.))

2010-12-14T18:37:00.012+02:00

Élt egyszer egy csalán. Egyszerű csalán volt, semmi különössel magán. A Hosszú Mező közepe tájékán lakott, pont ott, ahol kissé lankás volt a síkság így hosszabb ideig maradt az árnyék, no meg a harmat. Egy volt a sok közül a csalánunk, ugyanúgy aludt éjjel, mint a társai, ugyanúgy fürdött meg a hajnal edény-tágító és levél-ébresztő harmatcseppjeiben, mint a többiek és ugyanúgy kókadozott a

táncbizalmasságosság(?).

2010-12-08T15:43:00.002+02:00

Bizalom. Bizalom-játék. Tangó (vagy mi). Vagy, egyáltalán: táncz. (Tánc a ködben, tánc a jégen, tánc a hóban, tánc a fagyban, satöbbi.) Mert az információ hatalom. S a hatalom meg elég marha dolog (mert, ugye, gyarló az ember, nem hatalomra termett (bizonyos írások szerint (pölö Bibilia) de igen), vagy kiesett ezen szerepkörből (ti. a hatalmat gyakorlóéból)). Fura egy állat ez a

kevésbé következetes bejegyzés (azaz: kezdjük el az évet zárni-féleség).

2010-12-02T01:19:00.002+02:00

Eső van. Decemberben. Ilyenkor kissé szomorú vagyok. Meg.. meg még sok mindenféleség. Például bújós. Elmerengő. Magába (és, talán: másokba (is)) mélyedő-süllyedő hímállat. Ilyenkor feljönnek a frusztrációim. Nem, szeretem az esőt, majd' minden mennyiségben, csak épp ne legyen december. Vagy január. Vagy február. Szomorít a hótalanság. S ilyenkor mocorog a Mephistó bennem. Eső van, írjunk hát a

a kussvanról, (r-)omlott-módra.

2010-11-25T01:01:00.003+02:00

a csendről szeretnék írni, a rongálódottságról, a nőkről s ilyen válogatott témáról. Ami azért sem könnyű, mert nehéz. nehéz például észrevenni, hogy a test (is), a lélek (is) az elme (is) (bár kémiai folyamatilag, fizikai hatásosilag (most valaki nagyon fog mosolyogni) egyazon kutya füle-farka (bonyolultabb esetben füléneka farka)), mely egy jól meghatározott szisztéma mentén bír csak megmaradni

a Gyermek.

2010-10-19T17:42:00.001+03:00

Egy gyermek él odafent. Ez a gyermek meztelen. A fekete teremben, a vörös pódiumon játszik. Sohasem alszik, sohasem álmos. Sohasem fáradt és sohasem nyűgös. Sohasem felejt és sohasem kér. Sohasem parancsol és sohasem fél. Egyedül van, de mégsincsen egyedül. Gömbbel játszik, hatalmas fénygömbbel. Benne egy világ. A gyermek nem fázik. A gyermek nem szomjas. A gyermek nem éhes. A gyermeknek nem

részletek.

2010-10-06T11:22:00.000+03:00

Hiányoznak a részletek. De hogy érthető legyen mit jelent számomra ez a kijelentés, úgy érzem, meg kell magyaráznom. Mind a két elemét. Hiány. A hiányt sokféleképpen le lehet írni, meg lehet fogalmazni. Bármennyit is beszélnénk róla, a hiány leírása azonban, mint minden nemkézzelfogható dologé (és egyes kézzelfogható dolgok leírásai is) hiányos marad, mert bár bővül a hiány (mint emberi érzelmi

Himalája bennem(?)

2010-09-28T13:32:00.002+03:00

Ez a történet nem hazugság. Ismétlem: nem hazugság. Ha valaki nincs tisztában az átkonvertált valóság jelenségével, ezen jelenség mibenlétével, az ne ítélkezzen a szöveg fölött, ne címkézze azt hazugságnak. Első egyetemi nap. Azaz évnyitó. Sok pingvinkedő gólyasrác és kivikszolt gólyalány anyukával, apukával a megnyitón, ivócimborákkal, lelkijóbarátokkal a kocsmákban. Nem is strapálnám magam,

Délutáni álom:.

2010-09-28T12:17:00.000+03:00

Délutáni álomlovagolfüstön, füstös paripákons a hajnalmég minden bizonnyal halott. Alkonyatba öltözött kísértet árnyafénytelen szemével várjahátha már halálra fürkészhet valakit. Nyúlós magány, adélutánbancsendes tereken, csendesszobábanálmok suttogását kísértetkéntmajdnem-hallani. Kávé. Tejjel,így elviselhetőbb a játék,füstben tovaszálló, táncolóál-árnyékhastánca már-már élvezet,dőre

Modern fabula. 3. A tanulság.

2010-09-23T14:22:00.003+03:00

A két fabulának, hogy mégis bár pofára, azaz szerkezetileg fabulának lehessen nevezni: tanulságosnak kell lennie. Úgy legyen hát. Próbáljuk meg. A két kis fabula egy tételmondatot próbált érzékletesen felvezetni, és időt is hagyott az emésztésükhöz neked, Kedves Olvasó. Olyan fajtát, amit nem skandálni kell, de csengenie kéne a fejekben, kaparnia a fülekben, mert mintha olyan időket élnénk,

szerelem. idő.

2010-09-23T13:21:00.003+03:00

Guggol a lány,ölében térde,térde mögött a páratlan szemek.A legényke ajka néha megremeg,a nyakán az ér néha megvadul. Csendben hámlik a szemérem,szelíden, nevetve szaggatják avilágok láncát.Csak így lehet megélni a közös Mégkimosott románcát,és a ruhátlan, por-csillám csendbena még mögött, a meginttel egybena körülményes mikorok és holok kijátszottfalai mögötta béke,ha csak sziporkányi ideig is

Modern fabula. 2. Feministáknak.

2010-08-05T02:29:00.002+03:00

Koca Mámé jó fajta volt, már három adag malacot felnevelt, mégis jól tartotta magát. Szép, formás fara csodálatosan rengett járás közben s a nap kívánatosan simogatta a mozgás miatt szemérmesen rengő szalonnáit. Minden süldő lányka ilyen szeretett volna lenni, minden koca az ő alakját irigyelte s minden kan azt szeretné, ha végre már vele zárnák össze a sertésállomány növelése végett... Ilyen

ma..

2010-08-05T00:35:00.005+03:00

szöveg:

Modern fabula. 1. Hímsovinisztáknak.

2010-08-01T15:11:00.001+03:00

„fabula docet et delectat!” Egyszer egy hím házisertésnek, nevezzük csak Kannak, elfogyott az elemózsiája. Hiába rájmolta ki a fél spájzot, hiába kutatta ki a pincét, hányta szét a gabonást: egy fia elemózsiát sem talált. No, hát itt nem volt mese, el kell menni bevásárolni a szupermárketbe. No, bevágtatott hamarjában a konyhába és a lógó szekrény felső polcának a bal sarkából elékotorászta a

szessziós sms-minimáliák. lV.

2010-06-07T16:52:00.000+03:00

Gurul a gondolat az oldalon, egy fűszálon csúszta el magát. Tehetetlen lavina. Kasza, meg a ferde éle, rajta idő s annak hullámokban látható nyoma. Csend. S mikor megszűnik a tenger, csak az oldalon guruló gondolat zaját hallni, körbe-körbe, csendben, egyre csendben. Fenék, benne horgony s a néhai árbocrostok. S néhanapján szellemek. Gurul a gondolat s vele el az elvek, a már elnyűtt én-selejtek

szessziós sms-minimáliák. lll.

2010-06-07T16:47:00.001+03:00

Hajnal, térdig illatokban. Kaszálok. Izmom, gondolatom kasza hegyén, levágott füvek között. S csend. Meg perturbált turbulencia, mozgás a csípő ide-oda ingásában. Kesernyés íz, meddő gondolatok, de illatok, Györgyi, illatok! És játék, aztán, a csenddel.

szessziós sms-minimáliák. ll.

2010-06-07T16:43:00.000+03:00

Kettő hátán tizenkettő, pont, pont után három vessző játszik három kislegény. Szájuk piros, szájuk ében, szemük úszik mosolyban, vérben, kibelezett kiscicák. Kezükben egy fűzfavessző, rajta villa, ága kettő még mindig hörgő macskaanya. Út a megismerés felé, kompromisszum vágja ketté etikák láncolatát. Igen. Kíváncsiság.

szessziós sms-minimáliák. l.

2010-06-07T16:36:00.000+03:00

Mert szesszió van és mert sok más nincs, ebből kifolyólag. megbukott aszkézis, csorgó szívek az asztalon, a sarokban magány sirdogál. nem más az egész, de dülledező, sznob bürokrácia, az agyakat kurkászó kanalan legyek s a mámorító undor épp sivárságot szül. korrekt hatalom vágja az ereit, a másik meg egy kisfröccs mellett borostásan a markába röhög. Íme: ez itt Szocioreália.

pontok az égen.

2010-05-19T01:09:00.000+03:00

- Látod ott, fent azokat a pontokat? - Aha. - Amik olyan fényesek. - Igen. - Onnan jövök én. - Nálunk azokat csillagoknak hívják. - Csillagok? - Csillagok. - De azok nem csillagok. - Hogyhogy nem csillagok. - Hát úgy, hogy... szóval azok is, de leginkább azok. Szóval csillagok is, de az mellékes. - Hm. De: te mit értesz csillagok alatt? - Hát- nálunk az elég sok mindent jelent. De ti azokra a

véredben szemérem.

2010-05-13T21:22:00.000+03:00

Benned is, mint a pásztor-lelkekben, mélyen, ott buzog a vér. Fönt a nő, fönt a szemérem, fönt a megtanított női állat, hogy komolyan viselkedsz, hogy hogyan tartod a kezed meg a szádat... hogy hogyan kell hódíts, meg ilyen minden egyéb. Csak épp néha valami hiányzik. Csak épp néha ennyi nem elég. Benned voltam és te voltál bennem és mindketten egy majdnem-kikeletben, éreztük minden ízét,

és

2010-05-13T07:54:00.000+03:00

Az előbb kaptam meg. Azt mondták a múlt héten, hogy meg kell rendelni. Megrendeltem hát. Most megérkezett. Kicsomagoltuk. Kis tubus, műanyag. Fehér. Maguk a pirulák kicsik, oválisak és szerények. A színük mályva. Kellemes szín. Letett egyet az asztalra, bele a hamuzóba. A hamuzónak pontosan a közepére. Ott szerénykedett. Ezentúl nem szabad majd belehamuzni ebbe a hamuzóba. Ezután ez a hamuzó-

a nők hülyék.

2010-05-10T09:27:00.001+03:00

- Tudod mit, kérdezte felbőszülve és gyönyörű volt úgy, égnek álló hajjal, mint egy fúria- tudod mit? A nők mind hülyék, jó? Megöleltem volna, mert úgy sejtettem, hogy nem gondolja komolyan azt, amit mond.- Jó. De most mi a bajod a nőkkel?- Semmi. Csak hülyék. - De miért hülyék?- Csak, jó? Mert folyton fejetlenül viselkednek és folyton hülyeségeket pofáznak és folyton azt hiszik, hogy szerelmesek

Lila-fekete lány

2010-05-07T23:16:00.000+03:00

A lány tekintete belevész a vízbe, lila és fekete öltözete sötétlik a parton. A vizet nézi, a hullámokat nézi, a hullámok fodrait, az üres, barna flakont nézi amint a víz játszik vele és szerényen, hallgatagon belevész a képbe. A lány tekintete lila és fekete pantomim-jelmeze a jel meztelensége maga. A lány tekintete lilán meg feketén öleli a habokat, öleli a fodrokat köt rájuk

isten az esőben.

2010-05-07T23:13:00.002+03:00

Egy isten van az esőben. Mikor a szemeit kinyitja és beletekint a világba: sírni kezd. Az ő könnye esik az égből. És mi el akarunk rejtőzni előle. Takarjuk magunkat és elázunk és könnyeitől nedvesedünk át és nem akarjuk, mégsem akarjuk érezni, mi több: undorodunk tőle, hányni kell, ha megérezzük az esőcseppek fanyar illatát vagy ízét és nem tudjuk, nem akarjuk tudni, hogy nem az eső fanyar,

Egy történet.

2010-05-05T11:06:00.001+03:00

Az a tapasztalatom, hogy a nagy dolgok mindig a részleteikben nagyok. Egy órához hasonlítanám, leginkább az életet: a minőségi óra arról híres, hogy csudálatos precizitással méri az időt. És valószínűleg sokáig. Az óramű is precízebb összeállítású, valószínűleg jobb anyagokat is használtak a megépítéséhez és több ideig tartott az összeszerelése is. A szét szórt, részleteiben a maga

esik éppen.

2010-04-28T19:40:00.002+03:00

És odakint, a napsütésben lágy párájú esik éppen, megtöri a fényét az egésznek így láthatóbbak az egészben rejtőző színes részek. Fenséges disztorzió. A nedves, fényes rengeteg egyik szegletében, igen, idebenn, az ablakból nézem éppen: egy színes esernyő takar egy padot. Alatta egy ember. Színes esernyő alatt egy szürke ember meleg, nyugtató tekintettel méri a világot. Mérlege lelke, a

ízetlen.

2010-04-21T10:05:00.002+03:00

A kávé elvesztette fanyar filme-noir-illatát s az automata mellett a gőzölgő zúgó csendben illattalanul szürcsölöm poshadt levét. Keserűn szétterülő gőzölgő szemét. Persze azért szeretem még a csendjét, a magányát, a szemtelen rendjét ízének, képzelt illatának. Olyan, kicsit, mint a kocsmák csöndjében a bár megrészegedett mégis folyton cikázó gondolatok. Vagy a későőszi fagyok. Vagy a

hagyom.

2010-04-21T09:30:00.004+03:00

. Pengeélen táncoló sikolyok, fedetlen vállak, bíbor párnaélek, füstös homályban gyertyafény csorog. Nyikorgó rugók, halkuló szóvégek. Aztán csend. Nálam és nálad. Üresek vagyunk, mindketten, tudom. Nem kommunikálunk, csak az ujjbegyek s orgazmusoddal az orgazmusom. Aztán csend. Én nem tudom miért van, nem értek hozzá, azt hiszem. Sem hozzá, sem hozzád, sem önmagamhoz. Persze a tény a fontos,

lapot kapok

2010-04-16T01:12:00.001+03:00

Lapok lapok lapot kapok kapok képet csudaszépet lapot kapok csendes rendet lapon szétszórt fekete csendet fekete betűk ágai alatt ott az idő ott a pillanat ott a magány és ott az átok lapot kapok lapot vágyok lapot kapok zöldet, szépet zöld felületen fekete rétet fekete rétben hófehér csendet lapot kapok lapot csenek lapot kapok lapot tépek tőled ellopott lapok, képek lapot kapok lapot kérek

ma tavasz volt:.

2010-03-29T22:13:00.000+03:00

Két kémény, ikrek, csúcsosodnak bele a reggeli égi kékbe. A kábelek alig zavarnak bele az idilli képbe. Cserepek. Sok sor cserép, minden éjjel közösen álmodják újra agyagból átkeményedett létük változatosan izgalmas hétköznapjait, annak kék vagy szürke egét. Moha. Sok kis szemtelen teremtés szétszóródva a cserepek között. Domború hátuk tömött, noha kis szigetek ezek, kis élő sziget-örömök.

szanaszét hagyott gondolatok. VII.

2010-03-28T00:18:00.002+02:00

VII. Kékszakállú herceg vára. Benne, elrejtve kincsei. Benne elrejtve titkai. Benne elrejtve saját maga. Egy zsarnok hol is tarthatná a lelkét, ha nem megfeketedett falak között? Megnyílni próbál, átengedni magát, ahogy mások is, normálisok, teszik. Egy zsarnok lelke is zsarnok. Egy zsarnok szíve is zsarnok. Zsarnok a szerelme is neki. A lány meg gyerek. A lány meg naiv. Hisz, és beleéli

szanaszét hagyott gondolatok. VI.

2010-03-27T13:24:00.000+02:00

VI. A vonat mindig mozi, kicsit. Ablakából egy világ rohan el melletted s te nem érted, hogy miért zötyög a széked, mért nincs kakas, vásárolható s hol maradnak az üdítők, a frissítő italok és ki tervezte meg az egészet ilyen hülyén, hogy csak oldalról lehet nézni ezt az egészet. Nézek kifele és azt hiszem, hogy ez a valóság. Az, hogy ülök. Az, hogy itt létezem. Máskor meg az a valóság, az

szanaszét hagyott gondolatok. V.

2010-03-27T13:15:00.000+02:00

V. Szeretném, ha most megölelhetnél. Olyan kicsi és kiszolgáltatott vagyok néha. Olyan nagyon ember. Néha megpattan a máz, olyankor elősejlik meddő esetlenségem. Téged nem féltelek, hisz nő voltál, mindig is az, bár nem tudod valójában, hogy ez mit jelent. Néha egy-egy férfi, az az igazi-fajta jobban tudja mit jelent az, hogy nő, mint a legtöbb nő. Olyanná kellene válni. Igazivá. Ahhoz, hogy

szanaszét hagyott gondolatok. IV.

2010-03-27T12:50:00.000+02:00

IV. Jéghideg a március 15. mint az emberek, akik skandálnak az utcán. Mert magyar vagyok? Mert román vagyok? Mert erdélyi vagyok? Mert európai vagyok? Tényleg, miért? Miért kell megmutatni? Miért kell felvállalni. Miért vagyok magyarkodó, ha megteszem és mért vagyok áruló, lágy-magyar, ha nem teszem meg? Mind én vagyok, minden esetben. Tudjátok, az, akit nem ismertek. Mennék én is,

szanaszét hagyott gondolatok. III.

2010-03-26T22:02:00.001+02:00

III. Harmat-olajjal játszik a hajnal. Ez egy másik. Egy újabb. Egy még tökéletesebb. Ismét csend. Egész nap: zaj. Egész nap: világ. Este is, meg éjjel is. Aztán álom. Reggelente érzem a fogaimon. Rosszat álmodtam. Fáj az állkapcsom. Rosszat álmodtam. Megint. Csitorgó csend. És messze, nagyon távol mindenkitől. Én tudom, hogy te szeretsz, én tudom, hogy ő szeret, én tudom, hogy tis

szanaszét hagyott gondolatok. II.

2010-03-26T22:00:00.001+02:00

II. Séták. Éjszakákban. Olyan lehetetlen néha ez a világ. Az egészet felnőtt ésszel kell felfogni. De nem akarom. Nem szeretem. Ellenkezek vele. Lehetetlen elfogadni. Hideg logika. Meleg logika kell. Langyos, vagy forró, semmiképp sem hideg. Érzelmek nélkül végül is nem ember az ember. Gép. Vagy valami hasonló. Szívvel gondolkodni, ésszel érezni. Ezt kellene nekünk. Olyan jó dolog

szanaszét hagyott gondolatok. I.

2010-03-26T21:58:00.001+02:00

íródott hosszú időn keresztül. I. csend. Hajnal. Csend. Csend csend. Hajnal. Fények, tört árnyalatok a megrepedt ablakon keresztül. Távoli zajok emlékei. Csend. Csend. Hajnal. Zaj a fénnyel. Illat a hanggal. Tudod, mikor a reggel a szememen keresztül eljut az agyamig és én megébredek, és én megébredek, és én megmosakszom, és én nézek a tükörbe, benne látom magam, borzos fejem duzzadt ajkam

kulcsokról. III.

2010-03-19T13:24:00.005+02:00

Nos: eddig ismerem a forgatókönyvet. Eddig sokan ismerik. Az alábbiak csak hipotézisek. Váltogatni fogom őket, egy szomorú kimenetelűt egy hepiendessel. Hogy ne legyen olyan lehangoló, de azért se túl pozitív. Őrizzük meg a realitás illúzióját. +1.Ott maradtunk el, hogy vársz. Kalapban, köpenyben, hogy ne legyél feltűnő.

a kulcsokról. II.

2010-03-19T00:26:00.005+02:00

A zene, ami összeforrasztotta a reggeli órában a kulcsok köré szőtt gondolataimat az a The Berliner Philharmoniker egyik kiváló alkotása, a szöveg végén majd linkelem. A reggel fényei káprázatosak voltak a fagyos levegőben, és én zenével a fülemben próbáltam felkészülni a napra, az órára, amire ilyenkor be kell menni. Miután leugrottam a villamosról és a gyalogátkelő lámpája is zöldre váltott,

ma megint...

2010-03-19T00:24:00.002+02:00

Ma megint havazott. Elege van már belőle az embernek így, március környékén, főleg ha lehet tudni, hogy olyan, mint a tiszafa virága, hamarosan nyoma sincsen. Apropó tiszafa. Előttem egy négyszemű ablak, fölötte még kettő szem, mely szintén nyitható. A kilátás maga nem okoz maradandó esztétikai károsodást de az érzékek

a kulcsokról. I.

2010-03-17T23:34:00.004+02:00

Egy darabban van szerencsém szerepelni, minek a magyarra lefordított címe: Nő!. Egyetlen hímneműként mint kontraszt vagyok jelen, keretként, ami rávilágít a nő nő-létére. Jeleneteink között szerepel egy olyan, ahol a párka-szerű lények egy botra madzaggal felkötött kulccsal táncolnak a színpadon, mindegyik kezében eggyel. Ezektől a kulcsoktól elbűvölve hipnotikus állapotban követik a nők saját

mikor minden csöndes.

2010-03-14T15:28:00.005+02:00

Mikor kinyitom a szemem- egy pillanatig sohasem tudom, hogy hol vagyok. Vagy azt, hogy ki vagyok. Vagy azt, hogy mit kell tennem. Egy mély szippantás, s a fénnyel együtt megvillan az agyban az értelem. Szöszmötölök aztán. Az ágyam nyikorog. Gyorsan kibújok belőle, nyújtózódok egyet. Konyhába ki, vizet forralni fel, két csésze